kincsem!

nagyon hiànyzol! minden reggel, amikor kinyitom a szemem, illetve amikor megpróbálom szétfeszíteni a csipától összeragadt szemhéjakat, a legelső gondolatom te vagy. nehéz mostanában az összes reggel. aludnék még. álmodnàm tovább a történeteimet. hogy a féknyereg szétesik a kocsin, hogy otthonhagytam a tornafelszerelésemet, hogy a pocakodban fürti már rugdalózik, és így tovább. jól érzem magam az álmaimban, akkor is, amikor egy szétroncsolódott fejű kutya, savas nyálát csorgatva a lábfejembe mélyeszti horgazott fogait. bármi történhet, rémülettől izzadtan ugorjak fel az ágyamban, mégis ott van tétje mindennek, van mélysége, és van értelme, legyen az hagymázas delírium akár. mert a valóság felületes. a valóság egy műanyag villa, ami megolvadva görbül bele a rántotthúsba, és nem azért mert karajból van. minden nap kínszenvedés tud lenni. egyenruhás embereket látok, közhelyeket hallok mindenféle nyelveken, és tanult, illendőnek tartott érzelmeket mímel mindenki körülöttem. elveszett vagyok és őrült. de mert te vagy nekem, azt érzem, áthatol a fény ezen a langyos hártyán, és kontrasztokat látok, színeket, melegséget érzek, és boldog vagyok. előttem a mosolyod, ahogyan kereslek a párnán, érzem a tenyeremen a tested, és az ajkaimon a lehelleted. olyan szerelmet érzek, ami nem szakítja szét a valóságot, nem leszek lázas beteg tőle, hanem minden oda kerül, ahol a helye van. lenyugszom. élni akarok. gyermekeket akarok. megfogni a kezed, és gyönyörködni benned. ahogyan újszülött bárányok ugrándozása teszi krémessé a zöld legelőt, úgy teszed számomra a világot paradicsommá. te vagy az éva, aki az elveszett, csalódott, halálra vágyó ádámnak megmutatod az utat vissza Istenhez. vagyis érted, nem a szakállas mérges öregemberhez, hanem ezt a kibaszott kettészakadt létezést összeforrasztod. a szívem nem lüktet, a mellkasom nem zihál, mint a zombicsajnak az i'm legendből, nem érzem, hogy ködös lenne a tekintetem, és vakul rohannék bele bármibe, csak hogy a bugyidba jussak, hanem békét és elégedettséget érzek, olyan boldogságot, amiben minden a helyén van. a bugyidba persze be akarok jutni, és az idők végezetéig ezen leszek, de nem szeretnék ezért semmilyen világot sem elpusztítani. nem akarok kettesben lenni veled a világon, a része akarok lenni melletted. köszönök mindent, szeretlek! siess haza, várlak!

Megosztás a facebookon