tegnap az ebédlőben a kollégákkal kávézgatva megbeszéltük a semmit, és szóba jött, ahogy ilyenkor mindig az asszony nyavalyái, hogy mikor lesz végre nyugtuk, meg hogy ma este is jó lenne, ha odatartaná két percre, hisz nekik más nem kell a nőtől, akit feleségül vettek vagy szándékoznak a jövőben. "Gábor! sose nősülj meg!" pedig egy évvel ezelőtt még az ment, hogy "kéne neked már egy asszony" és jött is a valentin nap témája, talán a blick címlapján volt valami szívecskébe írt nyereményjáték trump hálószobatitkai mellett. hirtelen tenyerek csattannak a homlokokon, szenvedő arcok mein gottoznak, és a panasz hirtelen előtör ezekből az erős és tapasztalt, nálam mindent jobban tudó férfiakból. én persze jövök a friss kapcsolatommal, hogy mi igyekszünk megbeszélni mindent, hogy ne megfelelni kelljen a másiknak, hogy ne félni kelljen a partnerünktől stb. de jön a "majd beszéljünk egy év múlva erről" rohadtul idegesítő fölényeskedő közhely. nem vagyok nagy ismerője a párkapcsolatoknak, gyűlölöm a nőket fiatalkorom óta, de inkább élvezzd tele a legjobb barátnőjének az arcát, miután megkínozva megölted a kutyáját, hisz úgyis arra vágysz, minthogy azzal alázd meg őt, magad, és az egész életeteket, hogy "adok neki egy kibaszott virágot, legalább nyugtom van az év hátralévő részében". amikor először meg akartad kúrni, akkor nyálaskodtál, úgyhogy vagy akkor kellett volna férfinak lenned, és tisztelettel megbeszélni, hogy hánysz ettől a naptól(jogosan), és ez van, vagy ha akkor olyan jól esett a hisztis képén egy mosoly a szaros virágtól, akkor most is essen jól, hisz mindenhol azt szajkózod, mekkora király vagy, a mekkora királynak akkor legyen már mekkora királynője! de kérlek nekem ne mutass ilyen példát, szégyelld magad, és beszéld ezt meg titokban a kőművesekkel, én szeretnék egy normális életet, ahol nincs frusztrált, rettegő gyűlölet a csajom felé. egy éve próbáltam pont azért megölni magam, mert teljesen beleőrültem a körülöttem lévők boldogságába, hogy csak nekem nem jön össze, és állandó szemrehányásokat kaptam, hogy kössek kompromisszumokat, meg ne legyek válogatós, meg csináljak gyereket, ésatöbbi ésatöbbi. de most azt látom, hogy valahogy mindenki belenyugszik a suttyó falusi kocsmai feleséges viccek törvényeibe, és minden barátom szinte elfogadja, hogy az asszony főzzön-mosson-takarítson, meg néha kúrjon velünk, majd félrejárogatok a gyerek mellett, meg gyúrok meg jaszkarizok, de nem az asszonynak, hanem a szomszéd egyedülálló kis ropogósseggű csajnak. azt gondolom, az ilyen kis apró hazugságok vezetnek oda, hogy évekkel később kiderül majd, hogy az asszony csak csak leszopta azt a lúzert, akire nem is gondoltál volna, és majd a fiainknak is szépen átadjuk azt az áporodott szájszagú házassági "kultúrát", ami aztán kiterjed a társadalmi felelősségünkre, a környezetünkkel való együttélésünkre, a szolidaritásunkra, minden területre. és amikor csak gyorsan félrehúzom a kolleganőm lányának a bugyiját a kazánházban, és "minden olyan hirtelen történt, nincs jelentősége" dolog történik, akkor el kéne gondolkodni, hogy a "családom az első" meg "családom van, gondoskodnom kell róluk" közhelyek mennyire üresen kopognak, és mekkora hazugságok, mert a legegyszerűbb, de a legfontosabb, amit a gyermekeinknek adhatunk, az a szeretet, és a tisztességre, a becsületességre való nevelés. hogy a pont épp mellettünk álló ember ugyanolyan fontos, mint a munkaadónk vagy a híres filmsztár a tévéből. hogy a meg kell felelnünk másoknak az a legundorítóbb viselkedés, főleg ha szeretteinkkel szemben érezzük. nem kell megfelelj a partnerednek, örülj, és érezd jól magad, hogy vele vagy, és tegyen boldoggá az ő öröme, ne csak fellélegezz, hogy letudtad az idei valentin napot. ha meg ez nincs így, akkor irány a nagyvilág! manapság nincs keresettebb dolog, mint a szexpartner. senki sem kér gyereket tőled, ahmedék teleszülik a világot majd helyetted, te csak menj és kúrjál meg mindent ami mozog, ha ezt akarod. és ha valóban ezt akarod, akkor ez a legjobb neked és a világnak, amit tehetsz, de ha meg nem erre vágysz, akkor tiszteld a társad annyira, hogy őszinte vagy hozzá és kiállsz magadért, mert ez mindkettőtöknek fontos vagy tiszteld annyira, hogy elhagyod, és nem fertőzöd meg az életét egy boldogtalan családtaggal!

Megosztás a facebookon