proli családból származom paraszt felmenőkkel. nem sikerült diplomàt szereznem, mert lusta voltam mindig is, meg büszke, és ragaszkodtam mindig ahhoz, hogy eldöntsem, mi felel meg az értékeimnek, és milyen árat vagyok hajlandó fizetni az úgynevezett sikerért. a tinikort pedig nem akartam beáldozni, azóta meg már felnőttem, és nem érdekel az úgynevezett jövőm. megvertek a suliban. kinevettek a suliban. kinevetnek néha azóta is. mindig később lett biciklim, esetleg számítógépem, mobiltelefonom, mint a társaimnak. megbaszta más az első barátnőmet. megbaszta ugyanaz a második barátnőmet is. sosem volt sikerem a nőkkel, mindegyik vagy csak a szexet akarta vagy szexet és hogy olyan legyek, mint a peti meg a timi, azok milyen aranyosak, közös a fészbúkjuk is, meg peti pedáns, és a családjáért kidolgozza a belét. mondjuk egyszer majdnem szétmentek, mert peti kurvázni járt miután timi megcsalta a jógaoktatójával. aztán a munkában is mindig kudarcot vallottam, mert sosem tudtam átadni magam a céges filozófiának. de érdekeltem mindegyik munkaadót, mert tisztességesen és szorgalmasan dolgozom, de sosem tudtam elfogadni, hogy a firma az első, utána a szaros életem, különben is mit akarok a szabadidőmmel? aztán eljöttem svájcba. itt is a legolcsóbb munkaerő lettem. mindenki többet keres nálam, ráadásul sem gumit nem kell szerelniük érte, se mikulásnak nem kell beöltözniük. a kocsijaim régiek, a lakásom kicsi, nem sportolok rendszeresen, nem járok fodrászhoz, nem öltözködöm divatosan, és nem járok el szórakozni. illetve eljárok, de nem rendszeresen, meg megválogatom, kikkel, és sajnos a kábítószerekben sem lelem örömömet, pedig olyan jó lenne, és esküszöm próbálkoztam jó fej lenni, de nem megy, még az amfetamin se. nem vagyok allergiás, nem undorodom tőle, csak nem tudom, mit élvezzek rajta. és ráadásul le sem nézem, aki használ bármit, sőt! bárcsak közéjük tartozhatnék, talán nem ignorálnának a barátaim, talán felnéznének rám, de legalábbis érdekelném őket. hiszek Istenben, fontosnak tartom a vallást, maradi a gondolkodásom. szoktam szomorú lenni, szoktam meghasonulni önmagammal, szoktam gondolni arra, bárcsak meghalnék, szokott fájni néha valamim, nincsenek mindenféle céljaim, nem tudom, mi lesz 5 év múlva, nem született gyerekem még, nincs megtakarításom, ha többet dolgoznék, meg jobban fizető munkakört keresnék, lenne sok sok pénzem, hiszen ráadásul svájcban élek, itt mindenhol a pénz folyik. teljesen átlagos vagyok. átlagos a kinézetem, az intelligenciám, átlagosak a szüleim, nincs bennem semmi különleges. mégis! boldog vagyok, hogy olyan társam van, aki mellett átlagosan is nyugodt és boldog lehetek, elégedett velem, én is vele, nincs pénzünk, de nem is akarunk, mert mindig megvan mindenünk, egészségesek vagyunk, a szüleinket olyan nagyon szeretjük, ahogyan azok is minket, nem helyezzük a munkát egymás elé, nem akarunk sikereket elérni, nem akarunk többet, nem kell tréningekre járnunk, nem akarunk hatalmas dolgokat végigvinni, nem kell a motiváció, nem hisszük, hogy miattunk lett a teremtés, nem félünk se a zsírtól, se a cukortól, kívánjuk vagy nem kívánjuk, nem félünk a textiltől, bízunk egymásban, bízunk Istenben, szeretjük egymást, és a helyünkön vagyunk a teremtésben. van hogy szomorúak is vagyunk, van, hogy valamiben bénák vagyunk, van hogy orra bukunk, van hogy valmit nem tudunk megtenni, van hogy valamire nem futja, de minden jól van így, nem kell minden. csakis és kizárólag az emberi kapcsolataink a fontosak számunkra. mert az jelenti az életet, a létezést, ahogyan az atomokban a részecskék mozgása, rezgése, ahogy a világon minden az egymáshoz való viszonyokban létezik, úgy az emberi létezésnek is csak így van értelme, csak így lehetséges a létezése. egymással, egymásért! ennyi a fontos, és csakis ennyi. minden más csakis a káprázat, amitől az az illúziónk, hogy nem halunk meg, hogy az Isten helyébe léphetünk. de ahogyan a Krisztus is megmondta, akkor szerettek engem, amikor egymást szeretitek. az Isten is "csupán csak" a létezés, ami a kapcsolatokban rejlik, és épül azokból fel. de hiába mondom, ettől tényleg nem lesz több pénzed számlákra, sem jobb állásod. menj és hallgass meg egy motivációs tréninget. hidd el, hogy mindenre képes vagy, és hogy neked is lehet olyan életed, mint annak a másiknak. ne is törődj azzal, hogy mindened megvan eleve, és bármiért küzdesz, csak azért teszed, hogy megszerezhesd azt, ami ott van, ott volt mindig is, csak nem kell, mert nem csillog, mert csak egy barát átlagos ruhákban, saját gondolatokkal. sem pénz, sem fontos ismeretségek, sem fasza meló nem lesz belőle, ráadásul még áldozatot is kell hozni néha érte.

Megosztás a facebookon