a lapos föld elmélettel tegnapelőtt találkoztam először. nem nagyon mélyültem el benne, mert nem vettem komolyan, csak megnéztem néhány videót, amiben gyakorlatilag mindig ugyanazok hangzottak el: a víz felszíne nem görbül, letesztelték, a hajók sem tűnnek el a horizonton, kipróbálták. a nasa hazudik, photoshopos képeket mutogatnak, a hold nem égitest, hanem fényforrás, mert a diszkógömb is másképpen világít a közepén meg a szélén. az északi sark a középpontban van, a déli sark az antarktika igazából, ami egy sok sok méter magas jégfal, ami körbeveszi a világot és benntartja a vizet. bolygók, csillagok nincsenek, ezek fényforrások, nézzünk csak fel az égre.

nagyjából ennyi amit tudok, illetve valaki még említette, hogy az isteni teremtést bebizonyítandó cáfolják a gömbölyű föld elméletet.

és igazából itt gondolkodom el ezen az egészen. mert elsőre azt hittem, hogy ez biztos valami posztmodern hullám, amin destruktív gondolatok trollkodják magukat a nyílvánosság elé, amilyennek az egész hipszterkultuszt is tartom, de nem. itt valakik egészen komolyan azt gondolják, hogy a föld lapos, és a gömbölyű föld elmélet a komplett csillagászattal és gravitációelmélettel csak megvezetés. ez azt jelenti, hogy az egész galilei meg kolombusz meg marco polo meg fa nándor és így tovább sztori egy nagy összeesküvés része. rendben. nem ez az első teória arról, hogy valakik szándékosan megváltoztatnak meg elhazudnak több ezer éves történelmet, és még nem is nagyon tudni, mi lehet a céljuk, de gonosz, és senki sem tud erről, csak az a néhány unatkozó fiatal, akik böngészgetik a netet, és különös dolgokra figyelnek fel.

nem lenne semmi baj ezzel, amíg ez érdekes könyvek, sorozatok, kocsmai meg nem kocsmai beszelgetések témái lennének, viszont amikor ezeket egszisztenciális alapokra helyezik, és mondjuk kereszténységre hivatkozva elítéli és vérét követeli valaki másoknak vagy a vallás gonoszságára válaszul valaki mindenféle buddhista giccsekkel rakja tele a polcát, meg álomfogókkal az autóját, amivel jóga meg meditációórára megy vagy éppenséggel az Isten létezését valaki azzal akarja bizonyítani, hogy gonosz emberek eltitkolják, hogy a föld lapos, meg evolúciót kutatnak, akkor meg én zavarodok össze és egy új összeesküvéselmélet jut az eszembe.

amikor az első ember öntudatra ébredt, rájött arra, hogy meg fog halni, hogy magából kiindulva a világot fel tudja osztani fenntre meg lenntre, jóra és rosszra, igenre meg nemre, akkor arra is rájött, hogy igazából ő a középpontja mindennek, és hogy az Isten az ő szolgálatára szegődött, mint egy köztársasági elnök, akinek látszólag a legnagyobb hatalma van, de hagyjuk már, tiszteljük meg minden, de majd mi csináljuk ahogyan akarjuk, persze az ő nevében.

és így aztán mentálhigiéniásan teljesen szétbaszta magát az évezredek alatt, miközben az örök életet kereste, majd eljutott a "fejlődésben" hozzám, a modern emberhez, aki már nem csupán azt gondolom, hogy én vagyok a mindenség közepe, és próbálom bizonygatni, hanem nem is tudok mást elképzelni. egész életem arról szól, hogy minden hozzám viszonyított, minden értem van vagy tőlem nincs, és egyetlen konfliktusom csak is az, ha ezzel szembemenő véleményt veszek észre. akkor viszont sértetten gyűlölök, haragszok, örjöngök.

tudatomat régen sikerült lekapcsolnom a valóság érzékeléséről, érzelmeim ok-okozati logikával működnek, aminek a paramétereit magam tápláltam be, mire hogyan reagálok, az előre megadott. egyetlen irányítatlan érzelmem maradt, a félelem.

a félelem az egyetlen, aminek forrását nem találtam még meg. a félelem az egyetlen egyedülálló érzelem, nincs ellentéte, amivel kiolthatnám, ahogy a savasat lúgossal, a keveset sokkal, a hideget meleggel és így tovább. a félelem minden pillanatban potenciálisan jelen van. mint egy állandóan fenntartott hely a világ összes színházában. ha egyetlen jegyet sem adnak el a szezonban, az biztos, hogy egy hely mindig ki van fizetve, miatta meg kell tartani az előadást. és többnyire ez a legbunkóbb néző. beleugat mindenbe. beleszól az előadásba, és baszogatja a többi nézőt. na ilyen a félelem.

leginkább a haláltudat élteti, ebből lesz a pánik, hogy bármiről lemaradhatok, valamit nem érek meg, hogy valamim nem lesz. azért utálom a cigányokat, mert félek tőlük, hogy megölnek. azért utálom a nőket, mert félek attól, hogy elszomorítanak, és megölöm magam. azért utálom azt, aki sikeresebb nálam, mert figyelmeztet, mim nincs, és bármikor meghallhatok anélkül, hogy nekem az lenne. ennél rosszabb, mikor nem tudom, mitől félek. csak félek, rettegek.

szorongok!

ezzel töltöm azt az időt, amikor nem a haláltól félek. amikor mondjuk mindent rendben tudok, akkor félek attól, hogy valamire nem figyeltem, és az nincs rendben. amikor boldog vagyok, félek attól, hogy most nem is kéne boldognak lennem. ha mást boldognak látok, félek, hogy most én miért nem vagyok az, és persze gyűlölöm.

erre találtam ki azt, hogy mindent a kezembe veszek. gátlástalanul. ez túlmutat a megismerésen, ez túlmutat azon, hogy felfedezzem a világ működését, azon, hogy felismerjem az élővilág szelekciós tulajdonságát, ezáltal az evolúció folyamatát, hogy megértsem jobban-ha már ilyen nyugtalan lettem-mi hogyan történik, de alázattal az egész részeként, mostantól én akarom teremteni a folyamatokat, és ehhez minden adott.

mert mindenható vagyok!

fogom a teremtőmet, megölöm, lefektetem a testét egy asztalra, és elkezdem szétszedni, alakítgatni. megszégyenítem, majd kiállítom bizonyságul, hogy mindenki lássa, mert nem elég, ha én nem hiszek, más se tegye.

és aztán felkínálok egy másikat. egy korrupt istent, amit mindenki úgy formál, ahogy akar. amelyik semmit sem kér, de a gátlástalanságot jutalmazza. amelyik a félelemből fegyvert kovácsol a kezekbe. amelyik segít megszüntetni a bűntudatot, amelyik mindig tiszta, divatos, és igazolja minden tetted. gyógyírt ajánlok a szenvedőnek, és címlapokra teszem faustjait, akik bizonyságot tesznek arról, hogy a siker jelenti az Isten támogatását, hogy a középpontban mindig ÉN vagyok.

és ezzel a félelem meggyógyítva. illetve tünetmentesítve. egyszer talán majd el kell számolnom mindennel, de az majd csak egyszer lesz szar, és addig legalább nyertesként élvezhetem az életet.

"gondolkodom, tehát vagyok" ez az én összeesküvéselméletem, ez verte be az utolsó szöget az Isten koporsójába, és ez indította el az ember felemelkedését. amíg harmóniában a természettel gyilkoltam le a betevőmet, addig magam is csupán a tápláléklánc egy elég magas szintjén álltam, de mostmár én mondom meg, mi a tápláléklánc. és én helyezem el rajta, akit és amit akarok. egyszerű és kényelmes. nincs többé bennem alázat, majd én megmondom, hogy lett minden, megmondom, mi tartozik bele az egészbe, és ha azt akarom gömbölyű, akkor gömbölyű, ha lapos, akkor lapos. nem érdekel semmi, csak ami nekem tetszetős. mert így többé nem kell féljek. és a gyerekemnek is megtanítom, hogy bármi van, a többiek hülyék, az együttélés pedig azt jelenti, hogy hozzám alkalmazkodjanak, akik együttélni akarnak.

többé nincs olyan, amire ne szolgálhatnék magyarázattal. és az, hogy lehet, nincs igazam, hajtogatom, de biztos vagyok benne, hogy nem lehet, hogy ne nekem legyen igazam. bármilyen emélettel előállhatok, a félelem majd toborozni fog nekem hadsereget, amivel szemben semmilyen transzcendensnek sincs esélye.

Megosztás a facebookon