arni az éjjel meghalt. amikor kimentem pisilni, még aludt, vagyis úgy tűnt, mert ezek a kutyák mindig nagyon hülye pózban fekszenek. rendszeresen estem el benne éjjelente, mert neki feltétlenül a folyosó közepén kell aludnia. persze rájöttem, hogy a padlófűtés befolyásolja a folyamatot. reggel a veszekedésre ébredtem. éva sírt, anyám ordított vele, apám meg a szófán dögölve dobálta a háta mögé a balhézókra a bölcselkedő átkokat, mert az előző kutyát is anyámnak kellett elvinnie a dögkúthoz. pedig éva akarta mindkét kutyát, de én szedtem össze a kertben a szarát, apám fizette a kaját, anyám intézte a dögöket, a drága kishúgom meg csak játszott vele, meg bőgött, mikor kimúltak. elég volt!beszáltam a kioktatásba, anyának teljesen igaza volt, bár az öregnek is, temessük el a picsába, és nincs többé kutya. fertig! a vita délre abbamaradt. elfáradtunk, és meg is éheztünk. krumplileves volt és derelye. ebédnél megbeszéltük a nyári tábort, nem kell évával menjek, aminek egyrészt örülök, mert unom már, hogy én vigyázzak a hisztis húgomra, másrészt idén tuti megdugja valamelyik rohadék, ha nem figyelek rá, pedig csak 14 de igazából már leszarom. ha nem a bátyja lennék, én is megdugnám. megdugnék bárkit és bármit. ebéd után anyám hisztije következett, csapkodva mosogatott el, és mindennek elhordott minket, de csak úgy diszkréten, mintha nem tudná, hogy halljuk, és a "báárcsak a hufnagel pistihez mentem volna" bicskanyitogató frázist mondogatta. rühellem a családomat! arni még mindig a kövön fekszik. ráterítettem nagyapám kabátját, ami évek óta ott lóg a gardróbon, pedig az öreg 6 éve halott. biztos előre tudtuk, hogy majd egyszer szükség lesz rá. sosem dobunk ki semmit. a pince tele van a sok szarral, mert milyen fasza voltak már a régi rádiók, csak tranzisztor kéne hozzá valahonnan. meg most milyen jól jön az a bőrkabát. halottól a halottnak. a délután nyugodtan telik, bezabáltunk, kiveszekedtük magunk, és mindenki elvonul a saját kis nyugalmába, és ezt az esti híradó és az esti gyűrűk ura sem zavarja meg, sőt! a reklámok káprázata még a "kurvaistenbasszameg, a kutyát vigye ki valamelyik a picsába" ordibálást is elnyomja. egyrészt nem az én kutyám, nem az én dolgom, másrészt holnap meló, anyám meg egész nap itthon van, majd ő kiviszi. a szobám felé menet elhaladok arni mellett, még nincs szaga, de egy két légy már sminkel a párosodáshoz. sajnálom azért szegény jószágot, de majd lesz úgyis másik, meg úgyis lelépek innen a faszba hamarosan. pedig tudom, mi lenne a megoldás, de nehogymár mindig mindent csak én, ha ők meg nem. bezzeg régen...

Megosztás a facebookon