megint szabadságon voltam. kivételezettnek érzem magam mindig, mert azt érzem, egy komplett évet leélek ilyenkor. egy komplett szezont, egy kicsi életet. ilyet élhetnek át az időutazós meg transdimenziós scifikben a hősök. az utóbbi időben úgy köszönt be a hálidéj, mint valami sportszám, sípszóra, majd szépen lassan múlik el, és csöppenek bele újra a másik valóságba. mint egy élet. hirtelen születés, előtte fájdalmas vajúdás az utolsó napok szügségtelen dolgozása, hisz fél lábbal a szabadidőm szülőcsatornájában vagyok már, majd a születés, és egy új élet. de ismerős élet ez. visszajárok újra és újra, terjedelme kicsiny, tartalma azonban mély, átjárja az egész testem, lelkem, anélkül, hogy felborítana vagy adrenalinnal pumpálna fel. igazi zen élmény, nem érzem sem azt, hogy mennyivel sokkal csodálatosabb lenne a mindennapokhoz képest, persze nyílván jobb, mert más, mert ritkább, de nem érzem utána sem, hogy jaaaaj de szar visszatérni a mókuskerékbe. nyugalmat érzek, elégedettséget, valamiféle feltöltöttséget. utazás ez, nincs rá jobb szó. egy másik világban töltöm, egy párhuzamos dimenzióban. sokáig nem volt ez így, talán meg kellett tanulnom, de valóban kikapcsolódás. és mindig tanulságos. legutóbb a misén elhangzott egy példabeszéd arról az emberről, aki mások által irigyelten elégedett életet él. olyasmit válaszolt az őt kérdezőknek, hogy ő amikor ül, akkor ül, amikor megy, akkor megy, nem szalad, nem néz előre, bízik Istenben, aki hogyha azt mondja neki, járjon a víz tetején, akkor úgy tesz, nem fél, mert teljes hittel, teljes mélységgel éli meg az életet. a mostot. olyan sokszor mérgezi meg a napjaimat a jövőbe tekinteni akarásom, hogy uralni akarom azt a káoszt, ami a világ, hogy biztosan akarom tudni, nem ér meglepetés, hogy felkészültem mindenre. ezért nem tudtam élvezni a szabadságomat, a hétvégéket, és ez bassza el sokszor a mindennapjaimat is, hogy nem hiszem, hogy elengedhetem a gyeplőt, ha lankad a figyelmem, orra bukok, pedig valóban minden megy nélkülem is, semmi más dolgom nincs, mint megélnem a jelent, nem rohanni előre, nem felkészülni, mert nem lehet mindent tudni, nem uralhatom a világot, viszont élvezhetem a szünidőmet, feltöltődhetek, és lehetek része a mindennapokban ennek az Egésznek, ami körülvesz, átjár, és ha meghalok, akkor sosem fogok elmúlni, mert ha eggyéválok azzal, amiből összeállok, szén meg nitrogén meg vas meg kálcium meg minden szar, akkor örökkévaló vagyok, hiszen ki sem kell nyitnom a bibliát ahhoz, hogy tudjam, az energia nem vész el csak átalakul. ez a tudat hoz nyugalmat, ettől tudom élvezni az életet, emiatt lehetek elégedett, mert ha a minden része vagyok, akkor nem maradhatok le semmiről, nem hiányozhat semmi.

Megosztás a facebookon