sokszor találkozik az ember olyan összefirkált lapokkal, amit egy kedves kis gyermek ismerősünk rokonunk adott nekünk szeretete jeléül vagy firkálja össze a falat otthon. persze el vagyunk ájulva, hogy milyen szép, milyen kedves, holott fogalmunk sincs, hogy mi lehet az, míg ki nem derül, hogy egy motor, egy ház, egy kiscica stb. mondjuk van olyan, például én, aki krixkraxnak nevezi és felszólítja a mestert, hogy rajzoljon rendesen, mert ez szar. a lényeg, hogy remélem egyikünk sem gondolja azt, hogy ezek a gyerekek idióták vagy ostobák, esetleg ízléstelen és gátlástalan trollok. csupán a fogalmi rendszerük nem szűkíti le az agyukat egy olyan körre, amiben a macskának kinéző macska lehet csak macska. nem vagyok biztos abban sem, hogy én ugyanazt a macskát látom, mint te. hogy a nők és férfiak különbözően látnak, az viszont tatsache! szóval a lényeg, hogy a fogalmi rendszerünk rabjai vagyunk, akár akarjuk akár nem. mondják, hogy az olvasás gazdagítja a fantáziánkat, egy ideig persze, ha rené a tv és a blick helyett irodalomhoz nyúl, biztosan feloldja a tudatában a sok lefojtott szart, és előbb depresszióssá válik, majd egy szerethető, érdekes figurává. írják, hogy amikor kolombuszék megérkeztek a karibi partokhoz, az ott élők csak akkor vették észre ezeket a hatalmas hajókat, amikor azok szinte már a partnál voltak, nem tudtak mit kezdeni a képpel, amit az agyuk érzékelt, mert nem tudtak fogalmat rendelni hozzá. a tudatuk egyszerűen lehajította a tudatalattiba, olyasmi történt, mint amikor a biztosítékot lecsapja egy rövidzárlat. sőt konkrétan ez történik az agyunkkal ilyenkor. nem tudjuk értelmezni, meg sem látjuk. kibaszottul érdekes dolog ez. a gyerekekről ilyen meg olyan legendák szólnak, hogy milyen gyorsan tanulnak meg nyelveket, hogy a harmadik szemük nyitva van, és így tovább. szerintem csak arról van szó, hogy ezek a kis előemberek még a valóságot látják, nincsen ami vezesse őket, nekik egy ceruza mondjuk ezért jelent ezer másik dolgot. ha elindulok majd a kisfiammal az utca végén található játékbolt felé, meg fogom nézni az előttünk lépdeső csaj seggét, meg mondjuk az egyik kirakatban odapillantok az új starwars cipőre és nagyjából ennyi, haladok a célom felé. a kis szarzsák ellenben majd megvizsgál, rácsodálkozik mindenre, biztosan ezerféle dolgot lát, fogalmak nélkül, csupán annak, ami valójában. ahogy mondjuk egy kutya érzékelheti azt, amit épp lehugyoz. és ez egyáltalán nem butaság. azt hiszem, hogy a tudásunk csak csökken azáltal, hogy mennyi mindent tanulunk meg, azáltal, hogy fogalmak közé ágyazzuk be a valóságot. ez odáig fajul, hogy gyakorlatilag világok léteznek úgy körülöttünk, hogy még csak nem is érzékeljük azokat. a minél többet tudunk, annál kevesebbet tudunk közhelyével találkozhatunk. nagyon bölcs. szerintem a harag, gyűlölet, de még a rajongás is abból fakad, hogy mi az amit befogadunk, és mi az amit nem. nyitottnak lenni sem azt jelenti, hogy ki akarjuk próbálni a bandzsidzsampingot vagy a pisiszexet illetve minden szart, ami tegnap volt a blickben, hanem hogy amikor a másik egy teljesen ellentétes szemszögből beszél arról, amiről meg vagyunk győződve, hogy már leírtuk, megfejtettük, akkor ahelyett, hogy az édesanyja elképzelt foglalkozását említjük vagy orvosi segítséget akarunk szerezni neki vagy csak simán fájdalmasan lehülyézzük, megpróbáljuk elképzelni, hogy igaza lehet, de legalábbis egy beszélgetést nyitva igyekezhetünk érveket ütköztetni, és ebből rengeteget tanulhatunk. mert ugye nem hülyézzük le a gyerekünket, amikor egy csomó színes irka firkára azt mondja, hogy az a tegnapi állatkerti élménye. nagyon fontosnak tartom, hogy a saját gondolatainkat megosszuk egymással, hogy ne csak elfogadott dogmák mentén kommunikáljunk, és mondjuk azt, hogy hát ja hatvan éve azok a hülyék még így meg úgy gondolkodtak, meg még azok a faszok nem tudták, hogy mi mindent lehet még egy telefonnal művelni. rengeteget tanulhatunk a gyerekektől és az öregektől, hisz az öregek is végül gyerekek lesznek, a bölcs gyermeki létből a bölcs öreglétbe jutunk, nem véletlen az sem, hogy a buddha egy dagi kisgyereknek van mindig ábrázolva vagy hogy a mester mindig kis egyszerű gyermeki...

Megosztás a facebookon