az éjjel nagyon furcsa, meleg szél vájt bele a házfal barázdáiba. az éjfél után egyre viharosabbá váló fuvallat felborogatta az erkélyen lévő tárgyakat. ott tartom a szelektív hulladékot, és mivel ez főleg italos üvegekben merül ki, nagyon démoni, gregorián énekkel vegyülő temetési harangozás riasztott fel álmomból. nem bántam, mert álmomban egy szétégett fejű, csíkos pólós marketinges próbált késeket eladni a családomnak mosolyogva. kimentem a teraszra, mezítelen lábfejemen tényleg langyos szél állította fel a szőrt, meglepő és jóleső volt januárban ilyet érezni. elrendezgettem mindent amennyire tudtam, és rohantam vissza az ágyba. ilyenkor mindig az álmom akarom folytatni, de most a teleshopos freddy krügerhez nem sok kedvem volt. nem is tért vissza, végigaludtam a következő órákat. reggel félálomban készülődtem el, a takaróm széle kicsit megégett, és cipőlábnyomok voltak az ágy mellett, de nem tulajdonítottam jelentőséget neki, csak káromkodtam, hogy részegen jövök haza, és cigizek az ágyban, és még nem is emlékszem rá. öregszem biztos. amikor kihajtottam a garázsból, még mindig sötét volt, de keleten már a sötét kicsit világosodott. de még mindig a telihold ragyogta be az eget, és úgy, ahogyan régen afrikai dokumentumfilmekben láttam a napot felkelőben, félig felhőkbe búrkolózva. furcsa, mert tegnap még csak egy kifli volt az éjszakai égbolton. zavarodott vagyok. bár mindig az vagyok, most mégis minden spirituálisabb, félelmetesebb, a kamionok kürtölve rohannak szembe, elvakítanak, megrémisztenek, a fülkékben halálfejeket látok homályosan, a hűtőrácsok pedig bika módjára gőzölögnek. ma nincs szerencsém semmivel és senkivel. eszembe jut gyermekkorom egyik átlagos napja, amikor a tornafelszerelésem otthon maradt, elmarasztalt az osztályfőnök más hibájából engem, mert nem dobtam fel a hegedüs petyát, és a papagájom kalitkája is frissen takarítva a padlószőnyegre zuhant. beérek a munkahelyemre, 7 percet kések. átöltözöm, bár ez levetkőzést jelent, majd lapátot ragadok, és elkezdem megrakni a kohót szénnel. mindenkinek rohadnak a fogai, mégis mosolyognak. mindenki akkor nevet fel, amikor elmegy mellettem, és mindennek záptojásszaga van. lehet, hogy még mindig álmodom? lehet hogy az erkélyen bevertem a fejem, és most ott fekszem halottan a küszöbön? nem megy ez nekem. nem tudom szétválasztani a valóságot és az álmot. este értekezletem lenne. aztán holnap jön a biztosítási ügynök nem is tudom, minek. aztán mosnom kell, főznöm, hogy legyen mit ennem és felvennem munkába. hétfőn a kocsit kell szerelőhöz vinni, majd befizetni a csekkeket. megjött az adópapírom is. Istenem! remélem halottan fekszem a küszöbön!

Megosztás a facebookon