kibaszott napsütés! tényleg rohadt egyszerű lények vagyunk. süt a nap, és szinte sebezhetetlenné válik a lelkünk. és tényleg nagyjából ennyi az élet, de azt gondolom, ez nem kevés, sőt! elég is kéne, hogy legyen. mert elvégre a nagy üzletet is azért csinálják meg az emberek, azért tapossák el a másikat, hogy a napfényt élvezhessék, a baj csak az, hogy mikor megvan, és kisüt a nap, elfelejtjük, hogy ezért volt az egész, most jönne az, hogy örülünk neki és fellélegzünk, mert a halál még nem jött el, meg ha el is jön, mikor jöhetne jobbkor, mint mikor ilyen boldog a kis lélek. szóval nem a nagy dolgok a lényeg, nem is az aprók, hanem a lényeg csupán az, ami van. és ami van, az elég is. "ez az én napfényem, nem a tiéd!" ilyet miért nem mondunk? pedig a legértékesebb dolog az univerzumban ez a rohadt hidrogénfúzió! "jó de napfényből nem lehet kenyeret venni" napfény nélkül sem! az a tetves gabona jobban zabálja a napfényt, mint a V8-as a kőolajat...

Megosztás a facebookon