szeretnék családot, úgy érzem. szeretnék gyereket nevelni. nem vagyok érett rá, félek is, de izgalmas kihívás, és ha érett nem is vagyok, meg fogok bírkózni vele. azt is gondolom, hogy az élet egyik, ha nem a legfontosabb értelme az utódlás. szépségét pedig soha senkinek nem kell magyarázni. mindig elérzékenyülök, ha kettőnk közt vagy szülőkkel szóba kerül a téma. gyakran álmodom a kisfiammal, boldog aggodalmommal tekintek a jövőmre. van azonban egy érzés bennem, ami nem tudom, hogy helyes-e, de nagyon jelen van a mindennapokban. elegem van a gyerekekből és főleg a szüleikből. minden barátomnak ismerősömnek gyereke született az utóbbi években. 10-ből 9-nek semmi más témája nincsen. elfogadom, nagy dolog lehet. amit azonban nem tudok felfogni, elfogadni semmiképp sem, az az, hogy mindenre gyógyír a gyerek, hogy minden felelősséget felülír a gyerek, hogy minden kibaszott program résztvevője a gyerek, hogy nincsen semmilyen más téma, mint az a kibaszott gyerek. hogy nem lehet semmit se csinálni anélkül, hogy a főszereplő ne a gyerek legyen. hogy fogjam be a pofámat, mert nem tudom, ez milyen, majd akkor ugassak, ha nekem is lesz. a gyerek szarja nem büdös, a gyerek hisztije nem hiszti, a kapcsolatom le van szarva, mert ott a gyerek. mindig dühös voltam azokra a barátaimra, akik hirtelen amikor csajuk lett, eltűntek. most eltűnnek a gyerek miatt. és bazdmeg panaszkodnak, hogy fáradtak, hogy brutál elfoglaltság, de jaaaj milyen csodálatos is az a kis mosoly meg az a kicsi lábikó, jaaj az mindenért kárpótol. azt nem értem, hogy minden emberi kapcsolatot letöröl, felülír az utód? miért nem ölik meg magukat a szülők, miután önálló lett a gyerek? mikor a lányuk valami proli diszkó wc-jében szívja fel a kólacsíkot, majd leszopja a nigériai dílergyereket, akkor kinek fognak panaszkodni? amikor a fiúk öngyilkos akar lenni, mert nincsenek barátai, meg kiközösítik, és a kocsmában talál vigaszt a kiábrándult punkok között, akkor mi lesz? az én szüleim házassága egyáltalán nem egy sikertörténet, mindent megadnék a boldogságukért. erre nem gondol egyetlen párocska sem, akik rájönnek, hogy nem valók egymáshoz, de gyereket vàllalnak, hogy majd az megold minden gondot? mint az olajkonszern vezérigazgató, aki a gyerekének a legjobbat akarja a sok pénzzel, de közben elfelejti, hogy a levegőt vonja meg attól. ha egy szép életet akarsz a tetves kölködnek bazdmeg, akkor ne csak a seggét nyald ki, meg jaj de ügyes vagy, hogy a fikát nem az arcodra kened ütyülü pütyülü, hanem törekedj egy jobb világra, hogy amikor majd már leszarod őt, magától is boldogulni tudjon, és legyen oka arra, hogy ne ölje meg magát ebben a mocskos elidegenedett világban. és ne engem alázzál, mert nem megyek át hozzád, hogy a szaros kölköddel játszak, meg hogy ha én rád vagyok kiváncsi, mert hiányzol barátom, ne sértődj meg, hogy gyerek nélkül szeretnélek. a gyerek sem a barátokat, sem a pinát nem fogja pótolni. a büdös kurva életbe!

Megosztás a facebookon