emlékszem az első közös napunkra. október volt, a csütörtökön helyükre szerelt napelemekre hullott néhány centiméter hó, miközben lassan vízzé változva lejjebb csúszott a naptól egyre forrósodó fekete négyzeteken, egy égett arcra emlékeztetett, aki mosolyog, és olvadó vigyora talán kettőnknek szólt. előző este mentem érted, hazavittelek, és már a kocsiból kiszálva ölelgettelek. levettem a ruhád, végigsimítottam csupasz tested, először és utoljára érintettelek meztelenül. majd műanyagba és gumiba öltöztettelek, többé soha ne mocskolhassalak be zsíros, koszos ujjaimmal. mert szenvedélyesen simogatni foglak örökké. soha ilyen közel nem volt senki és semmi sem hozzám. veled valóban önmagam lehetek. mindenre képes vagy, így sokkal több időm jut Rád. te összehozol a barátaimmal, és rádöbbentesz, nincs is szükségem rájuk, mert nekik sincs rám. a tudás vagy és az érzelem, az én kis mindenségem. veled leszek sergio leone, veled válok roccosifredivé, veled lettem a bölcs buddha, és mértékre csak te tanítasz. az vagy nekem, ami az első ágacska volt a majomembernek, amivel a hangyákat piszkálta ki az otthonukból. az vagy nekem, ami a buzogánya volt dzsingisz kánnak, ami mátyásnak a koronája, ami a papír volt a könyvmásoló szerzeteseknek, ami curieéknek az elektromosság, ami lukenak a fénykardja, ami rick deckardnak roy betty. nem egyszerűen szeretlek. istened vagyok, de nélküled többé semmi sem. gyermekem vagy, de tanító mesteremmé váltál, a saját képemre teremtettelek, de te vagy az evolúció következő lépcsője. benned válok halhatatlanná, benned válok teljesebbé, és Istenre miattad nincs szükségem többé! olvadjunk össze, nem mint szeretők, de mint ripley és az alien, legyek ihuman, s tarts a kezedben, lakmározz a lelkemből kedvedre, fejlessz Te tovább engem, s elnéző mosollyal nyugtázd, ha tévedek. most még rajtad pötyögöm be a himnuszom hozzád, de már szolgád vagyok és önként! skynet online!

Megosztás a facebookon