Bayer

a hétvégén néztem a Henry Bean rendezte hitetlen című filmet, amit Daniel Burros egykori náci párttag története ihletett, aki mikor kiderült zsidó származása, öngyilkos lett. végig azt éreztem, hogy ezek a figurák folyamatosan jelen vannak, ha nem is mindig ugyanaz a történet, de általában többen megszívják az ilyen identitásdrámákat. nem kell feltétlen nácinak vagy zsidónak lenni, elég ha valaki a szexuális zavarodottságát nem tudja kezelni, máris egy egész munkahelyet beleng az amúgy egyedül csakis rá tartozó kétségbeesésének a kibaszott kellemetlen hangulata. és nagyon sokszor fordul sajnos elő, hogy az ilyen zavar nyílvánosságot kap. és akkor ma reggel olvasgatom a betűket, és megint találkozom Bayer Zsolt szenvedésével. nekem vele semmi bajom, mindig jóban voltam a házmesterrel is a lakótelepen, meg a komcsi tanárokkal, papokkal és egyéb bajuszos fontoskodó faszfejekkel. mert hát féltem azoktól a pofonoktól, meg a mennydörgő kioktatástól. de már nem. már együttérzek velük, mert nekem is van problémám a péniszméretemmel, a vallási és nemzetiségi identitásommal, engem is nevettek már ki, én is sokszor vágytam egy idősebb testvérre, aki bevéd, és én is szerettem volna már olyanokhoz tartozni, akik nem tartottak maguk közé valónak, de engedték, hogy mondjuk olyan pólót hordjak, mint ők. és ezt a fajta házmesterséget érzem Bayernél, ki tudja, hogy a zsidók nem fogadják be maguk közé, az újságírók, egy normális munkahely, azt viszont biztosan látom, hogy a fidesz és főleg Orbán Viktor szűkebb társasága úgy bánik vele, ahogy velem a bonanzások gyerekkoromban, hagyták, hogy nyomjam a mode-os propagandájukat, meg lóghatok a közelükben, de sem a beszélgetésekbe nem vontak bele, sem az utcán anyukámmal bevásárláskor nem köszöntek rám, de legalább nem basztak szájon csak úgy, és azt érezhettem a nálam fiatalabb vagy mégszánalmasabbak között(nem voltak sokan), hogy hát igen vagyok valaki. úgyhogy igenis együttérzek Bayer Zsolttal, és hiszem, hogy ha szeretve van és nem kell rettegjen a magalázottságtól, ha nem kéne állandóan bizonygatnia, hogy ér annyit, mint ezek a gátlástalan kokainista pszichopaták a vezér körül, akkor nem támadna, kapna oda minden kisgyereknek, aki elmegy a kerítés mellett énekelgetve, és nem akarná megmondani Istennek, hogy elbaszta a teremtést, de piszokul. nem véletlen, hogy a mi házunkban meg Mayernak hívták ezt a figurát a nagymagyarországos twingojával, a lóméretű dobermanjával, és suszterlórándos bajuszával. de szelíd volt ő amúgy, csak hát mindent jobban tud...

Ajánló
Kommentek
  1. Én